1.dokumentum

L.László uzsai bányász* mint gyanúsított rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyve (Részlet)

Tapolca, 1958.január 6.

- Hogy és mi késztette arra, hogy részt vegyen a népi demokrácia elleni támadásban?

-Engem mint brigádvezetőt javasoltak a forradalmi munkástanácsba. Ezt a megbízatást én elfogadtam. Egyetértettem általában azokkal a követelésekkel, amelyek ebben az időben felszínen voltak, és igyekeztem is ezek megvalósulásába[n] közreműködni.

- Milyen tevékenységet fejtett ki az ellenforradalom ideje alatt, föleg november 4-én és utána?

- Október 24-én szereztem tudomást arról, hogy kitört az ellenforradalom, emlékezetem szerint 26-[é]n állt le a bányában a munka. A következő napon pedig gyűlésen meg lett választva a forradalmi munkástanács, melynek én is tagja lettem. Emlékezetem szerint 28-án vasárnap valaki megrongálta a bányában a villanykapcsolókat, ami miatt aztán mi úgy döntöttünk, hogy katonákat hozunk a bánya őrzésére, gépek őrzésére, vagy pedig fegyvert szerzünk. A munkástanács kettőnket B.Józseffel beküldött a járási forradalmi tanácshoz, ahol közöltük a munkástanács kérését. Azt a választ kaptuk, hogy katonákat nem tudnak adni, hanem majd fegyvert biztosítanak. Egy-két napra rá ki is hoztak tudomásom szerint 4 db géppisztolyt [a] hozzávaló lőszerrel. A kézigránátokat, puskákat, benzines palackokat november 4-én hozták ki.

Megfelel a valóságnak az, hogy a gyűlést mi hivattuk össze B.-vel, ezen a gyűlésen valóban beszéltem olyanról, hogy Sz. párttitkár hagyjon fel a légből kapott dumáival. Azt azonban nem mondtam, hogy megszűnt a kommunista párt. A nemzetőrség parancsnoka úgy lettem, hogy azok, akik nemzetőrségbe voltak beosztva, azok megválasztottak parancsnoknak. Megfelel a valóságnak, hogy rendszeresen, naponta bejártunk a járási forradalmi tanácshoz, azonban név szerint azokat nem ismertem.

November 4-e előtt semmiféle utasítást nem kaptunk. November 4-én hajnalban szolgálatban voltam, amikor tudomást szereztem a szovjet csapatok megindulásáról, telefonon szóltak ki a járási forradalmi tanácstól, hogy a forradalmi tanácstól valaki menjen be. Én be is jöttem és a járási tanácsnál (forradalmi) egy idős, vékony, szemüveges emberrel beszéltem – akinek a nevét nem tudom -, aki arról beszélt, hogy hogyan kell helytállni, hogyan kell az ellenállást megszervezni, utána el is mentem azonnal vissza Uzsabányára. Én közöltem azonnal a munkástanács elnökével, hogy utasítást kaptam, aki azt válaszolta, hogy „Uzsabányán erről szó sem lehet a telep érdekében.” Később, reggel 7 óra körül újra bejöttünk Tapolcára a járási forradalmi tanácshoz, ahol egy főhadnaggyal beszéltünk, aki azt mondta, hogy kint Uzsabányán ellenállást szervezni értelmetlen. Még azt közölte velünk, hogy a fegyvereket hozzuk be, és aki akar az emberek közül, bejöhet Tapolcára az ellenállásba[n] részt venni.

Újra kimentünk utána Uzsabányára, ahol a telepi dolgozókat összehívattam, és közöltem velük, hogy mozgósítás van, minden ember menjen be Tapolcára fegyvert fogni a szovjetek ellen. Azonban erre nem vállalkozott több ember, csak az a négy fő nemzetőr, akiknek fegyverük volt. Emlékezetem szerint telefonon adtak utasítást arra, hogy szállítsuk be a robbanóanyagot a járási forradalmi tanácshoz. Én utasítást is adtam a dömperek beindítására, azonban a dömperek nem indultak be. Megfelel a valóságnak az, hogy én ez ügyben elég hangosan beszéltem, mert ideges voltam, mert úgy láttam, hogy a parancsot nem tudom végrehajtani. Ezt az utasítást a robbanóanyag elszállítására és az ellenállás megszervezését a munkástanács elnökének ellenére és az igazgató ellenére adtam ki, mert ezekkel egyik sem értett egyet. Határozottan azon az állásponton voltak, hogy sem ellenállást nem lehet szervezni, sem a robbanóanyagot nem lehet elszállítani. Mivel a dömper nem indult be, később újra bejöttünk egy alkalmi teherautóval Tapolcára, és ugyancsak azzal mentünk is vissza kb. egy fél óra múlva, amikor is vittünk még magunkkal 1 db puskát, több kézigránátot és benzines palackokat, számukat nem tudom.

- Beszéljen a sztrájk szervezéséről november 4-e után!

- November 4-e után, megfelel a valóságnak, hogy arról beszéltem az embereknek, hogy addig nem dolgozhat senki, amíg a kormány nem teljesíti követeléseinket. Még az után is, amikor a lakótelepen az összehívott gyűlés a munka felvétele mellett határozott. Megfelel a valóságnak, hogy a „Szabad Európa” rádiót ebben az időben rendszeresen hallgattam, azonban a sztrájk szervezésre senkitől utasítást nem kaptam. Tudomásom van arról, hogy B.József is részt vett a sztrájk szervezésben. Egy esetben a bányatelepen gyűlést tartottunk, ahol szintén a munka beszüntetéséről beszéltem a dolgozóknak. Ezen a gyűlésen ismertettem a követeléseket. A követelések politikai és gazdasági jellegűek voltak: „ A szovjet csapatok hagyják el az országot” stb. gazdasági kérdésekből különböző ruhajuttatások és bérkérdések szerepeltek. Ezt a dolgozók elfogadták és sztrájkba léptek. Mindezeket azért tettem, mert ezekkel én egyetértettem. A szovjet csapatok kivonásával és a többivel. 

*L. László az uzsai kőbánya dolgozója volt. Munkájáért korábban több kitüntetést kapott. A forradalom idején a bánya ideiglenes forradalmi munkástanácsának az egyik tagja lett, s mint ilyen, több intézkedést hozott. A november 4-i szovjet megszállás után részese volt a fegyveres ellenállási kísérletnek, majd a munkabeszüntetés megszervezésének.

Eredeti, géppel kitöltött formanyomtatvány 1. leütési példánya.

Veszprém Megyei Levéltár (VemL): A Veszprém Megyei Bíróság iratai: Büntetőperek (XXV. !/b): B-267/1958 sz.: ceruzás 26-28. lap 205

2.dokumentum

Az uzsai kőbánya hivatalos jelentése a forradalom miatti termeléskiesésből származó anyagi veszteségről

Uzsabánya, 1957.október 3.

[Az] ÉM 8.sz. Kőbányavállalat[a], Uzsa.

Járási rendőrkapitányság

Tapolca

Kérésükre közlöm, hogy az 1956. évi október-novemberi ellenforradalmi események miatt a vállalat által elszámolt rendkívüli veszteség 992.000 Ft volt.

Az 1956. november 5-től december 5-ig eltelt időszakban a vállalatnál részleges munkaleállás, sztrájk, energiahiány, vasúti kocsihiány és személyszállítási eszközhiány miatt kb. 50 műszak termeléskiesés volt. Az 1 műszakra eső veszteség így 9.271 Ft, tehát november 5-től december 5-ig a körülbelül 50 műszakra eső veszteség 463.550 Ft.

Az események alatt jogtalan gépkocsi használatra kb. 300 km lett igénybe véve, melynek költsége 720,- Ft.

Telefon jogtalan használata miatt kb. 200 Ft merült fel.

A vállalatnál a fenti időszakban 19.840 Ft került jogtalanul kifizetésre, ami 1957. április 30-ig levonásra került, illetve megtérült.

Uzsabánya, 1957. október 3.

Táborosi [Elek] sk. vállalati igazgató

Eredeti; I. példányú gépirat

Forrás: Bircher Erzsébet – Schuller Balázs: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron / Somfai Balázs: A bányászok szerepe Veszprém megye ötvenhatos megmozdulásaiban

Fotó: Nesze.org

Visszalépés